Pár hónappal ezelőtt pillantottam meg egy feliratot a szekrény falán. Furcsa érzés kerített a hatalmába. 3 modern rajzszög tartotta a három egyszerű állítást, amit valaki nagybetűvel megírt és a papírra illesztett. Azt mondtam magamban: vajon ez most hogy van?
Minden másolódik?
Hát úgy tűnik. 3 egyszerű állítás: dicséretes tanuló vagyok, kapok egy kutyát és világbajnok vagyok. Egyértelmű volt ahogy elolvastam, hogy bizonyosan lányom Szonja célfalon levő állításait olvasom. Mind a három cél nagyon tetszett nekem, mert úgy gondolom, akkor örül az ember igazán, ha gyermekei is boldogok. Így pedig legalább tudtam, mi fogja boldoggá tenni a lányomat. Őszintén szólva a második pont, a kutya egy kicsit azért aggódással töltött el, de mivel már ötödik családtagként egy nyúl bekerült három éve a lakásunkba, azt gondoltam, majdcsak megbirkózunk egy kutyával, ha annyira nagyon kell.
Ez volt pár hónapja. A bizonyítványosztás még a távolban, a kutya láthatáron kívül, és Szonja még a magyar bajnokságon sem tudta megmérettetni magát.
Szóval azért nem olyan dolgokról ábrándozott a lányom ami minden szempontból kiadódónak tűnt volna.
Talán valóban a másolódás ereje, hogy így önerőből leírta a céljait, ráadásul jelenidőben. Amikor megkérdeztük, hogy miért nem írt dátumot, azt felelte, hogy természetes volt a számára, hogy minden még idén megvalósul. Szóval, ha nem is írt, de erősen gondolt mellé egy dátumot is.
Először a kutya érkezett. Egy telefont kaptunk, hogy lenne e lehetőség, hogy egy kis yorkshire terriert elszállásoljunk, amíg a gazdi az Egyesült Államokban tartózkodik. Gondoltam, kezdődik a teremtés. Ami igazán megdöbbentő volt, az a kutya magatartása volt a számomra. Olyannak éreztem, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy itt szeretettel fogadják, semmilyen vizet nem zavart, de abszolút szófogadóan viselkedve teljesen belopta magát a szívembe. Ha van IDEÁLIS KUTYA, akkor pont ezt a kutyát lehet ennek nevezni. Nem érzem azt, hogy bármikor is zavarna, de a szeretet az teljesen jól érezhető rajta, olyan mint egy beszélni nem tudó, de teljesen érző módon kommunikáló kis családtag.
Nem szívesen adnám vissza a gazdinak, de lehet, hogy meg kell tennünk. Mindenesetre lányom első teremtése remekül működött a hivatalosan általunk is oktatott célállítási technikákkal.
A második a bizonyítvány volt. Nagy könyvjutalommal, az egész iskola színe előtt szólították ki Szonját, pedig a kerület egyik legkeményebb sulijába jár. A tanárnője még azt is megemlítette, hogy szeretné felhívni a figyelmünket arra, hogy a sportteljesítménye miatt egy “jó tanuló-jó sportoló” díjra is érdemes lesz, illetve még egy strandbelépőt is kapott, hogy legyen hol hűsölnie a forró nyári napokon.
De amiért ezt a bejegyzést írom az a mai nap eseménye. Tavaly novemberben egy szerencsétlen mozdulat után valami olyan fájdalma lett Szonjának, hogy azt gondoltuk, lehet, hogy le kell mondanunk arról, hogy táncos karrierje tovább folytatódjon. Nem tudtuk igazán mitől, de olyan gerincfájdalmai voltak, ami miatt a táncparkett és az edzőterem közelébe sem akart menni. Kijelentette, hogy Ő soha nem fog már versenyszerűen táncolni, holott tudtuk, ez neki is valahol egy olyan szenvedélye, ami mélyen izzik benne, és a táncparketten fel tud oldódni teljes mértékben.
De egy gyereket nem lehet megerőszakolni. Így aztán hónapokon keresztül pihenés következett.
Aztán egy táncos gálaesten ahova nézőként mentünk el, és amire szintén nem nagyon szeretett volna eljönni, már a szünetben látszott, hogy újra tűz gyúlt a szívében, és mintha a fájdalmaknak is egy pillanat alatt nyoma veszett volna. Ebben az évben elindultak az edzések, és reméltük a tavaszi versenyeknél lesz lehetőség a magyar bajnokságon szépen szerepelni. Ekkor került fel a falra a “világbajnok vagyok” állítás. De ez még távol volt magától az eseménytől. Azt hiszem igazából valamikor magyar bajnokság megnyerése után kaptunk hírt arról, hogy hol és mikor is lesz a VB.
Azóta elteltek a hetek és hónapok, és ma itt vagyunk. Szonja teremtő erejének köszönhetően délelőtt világbajnok lett. A linkre kattintva láthatod milyen teljesítménnyel.
Talán nem kellene mondanom, hogy ez nemcsak örömmel tölt el, hanem azzal a hittel is, hogy tovább propagáljam:
Az írott céloknak igen is van létjogosultsága.
Nem véletlenül utalnak rá ennyien a szakirodalomban. És ebben egyik szkeptikus barátomnak sem fogadom el a véleményét aki az ellenkezőjét állítja. Az írott célokban teremtő erő lakozik. Nézd meg ezeket a fotókat. Ez egy 8 éves még romlatlan belsőjű kislány őszinte kivánságlistája. És pár hónap alatt valósággá vált.
Te miért nem írod le a céljaidat, amikor annyiszor megígérted már magadnak is?
Mire vársz? A gyermekeid előbb fogják megteremteni maguknak a valóságukat, mert hisznek magukban, őszinték, és rádöbbennek majd arra, hogy szegény szüleik milyen bután önkorlátozták magukat. Nekem ma a lányom tanítómesteremmé lépett elő. Remélem Te is tanulsz az egyszerű sikerelvekből. Írd le a céljaidat, és azok valósággá válnak. A teremtő erő benned van. Írd le és tegyél a céljaidért!
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=mwFk4k2cEjE]
