Időgazdálkodás

86400 másodperc naponta. Ez pont 24 óra. Mindenkinek ennyi ideje áll rendelkezésre, nem több, nem kevesebb. Mégis Don Failla szerint, ha leszámítjuk életünkből a munkával, az ingázással, az alvással és a nap mint nap szükségszerűen elvégzendő teendőkkel eltöltött időt, akkor a legtöbb embernek nem jut napi egy vagy két óránál több ideje arra, hogy azt csinálja, amit valóban szeretne, és még akkor sem biztos, hogy van rá elegendő pénze hogy megtegye.

Ez persze azért van, mert időnk egy jelentős részét a 24 órából munkavégzéssel töltjük, többnyire a munkahelyünkön. Robert Kiyosaki szerint aki alkalmazott vagy egyéni vállalkozó, az mindig az idejét cseréli pénzre, és ha huzamosabb ideig távol maradna a munkahelyétől, akkor pár hónapon belül kifutna a tartalékaiból. Ez tehát egy mókuskerék. Életünk során egyetlen nem megújuló erőforrásunk van: Ez az időnk. Ezzel csak gazdálkodni lehet. Ha az idődből adsz, az életedből adsz.

Azt is mondják, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Annyit legalábbis nem, aminek a kamataiból vígan megélhetne. Ráadásul, aki ma üzleti szférákban dolgozik és sikeres, az a legtöbb esetben nagyon-nagyon elfoglalt, és kevés ideje van olyan dolgokra, amiben nem lát első pillantásra értéket. Sokan ezért utasították el a múltban az MLM-et. Haszontalan időtöltésnek tűnt. Múlt időben.

Most nézzük meg alaposabban az időgazdálkodás alapkérdését, és társítsuk hozzá az egyik legfontosabb törvényt: a vetés-aratás törvényét! A vetés-aratás törvénye kimondja, hogy amit vetsz, azt aratsz. Ha kukoricát akarsz, akkor nem dinnyemagokat szórsz majd a földbe. Ha pénzt szeretnél, akkor minél több pénzt érdemes befektetned, ha szeretetet szeretnél, akkor minél inkább kell szeretned a környezetedben levőket, ha időt szeretnél, akkor először be kell fektetned időt azért, hogy később legyen időd. A vetés-aratás törvénye azt nem mondja, hogy nézd jól meg milyen talajba próbálod a magokat elvetni. Ezt csak a vetés-aratási tapasztalatok igazolják.

Az a 86400 szekundum időmag, ami rendelkezésedre áll egy nap minden nap elfogy a nap végére. Ki lenne az közülünk, aki a rendelkezésre álló idő magjait egy beton udvaron próbálná elvetni, ahelyett hogy egy jól felszántott szántóföldre vinné inkább őket? Valószínűleg senki. Pedig minden alkalmazott így tesz.

A munkahelyen eltöltött idő sohasem fog tudni kiszabadítani a munkahely rabságából, csak majd a 40 éves munkaviszony letöltése után fogod tudni élvezni életed hátralevő részét. Ha ránézel a ma nyugdíjba menőkre, akkor persze Te is kényszeredetten mosolyogsz az „élvezni” szón.

A hálózatépítés viszont képes arra, hogy embereket kiszabadítson a mókuskerékből, erre az előző magazinunkban megjelent interjúkat ajánlom figyelmedbe.

Még csúcsvezetők is úgy gondolják néha, hogy az a munka fog sikerre vinni, amit saját magunk végzünk időnk 100%-ában. Itt kell keresni a hatékonyság eszközeit. Laptoppal, PDA-val, bluetooth-szal, GPS-szel szerelik fel magukat ennek érdekében. Még az illemhelyen is sms üzenetet írnak, és emaileznek. J.P. Getty viszont azt gondolja, jobb egy ember munkájának 100%-a helyett 100 ember munkájának 1%-ából részesülni. Ez a Multilevel rendszerek alapgondolata. OMP (other people’s money) helyett itt az OMT (other people’s time) érvényesül, ebből származik egy idő után a passzív jövedelem, ami felszabadít a munka terhei és az időbeli elfoglaltságok alól.

A Multilevel Marketing egy jól felszántott szántóföld. Ide érdemes idő magokat vetni, hiszen ez a föld minden évvel egyre jobb és jobb minőségűvé válik. A szakma elkötelezte magát, hogy kiképzi azokat a szakembereket, akik tudnák bánni saját idejükkel, és meg tudnak tanítani másokat is bánni vele. Ezért is született meg ez a cikk, és jön majd a folytatás.

Aki vizuális típus az érteni fogja a legfontosabb időgazdálkodási elvet a prioritások elvét. Ezt tréningeken fizikailag is be szoktuk mutatni. Mindössze egy-egy nagyon nagy befőttes üveget, egy pár nagy követ, kisebb kavicsokat, homokot és egy kis vizet kell hozzá biztosítani.

Az üveg jelképezi a rendelkezésre álló idődet, legyen ez mondjuk egy heted. Ha minél több dolgot szeretnél beletenni ebbe a befőttes üvegbe, akkor fontos, hogy ezt a prioritásoknak megfelelő módon tedd. A nagy kövek jelentik a sürgős és fontos dolgokat, ilyenek pl. az üzleti találkozók. A kavicsok a fontos de nem sürgős dolgokat, mint a nyelvtanulásra vagy önfejlesztésre szánt idő, mint pl. ennek a magazinnak az olvasása. A homok a sürgős, de nem annyira fontos dolgokat, mint a mosatlan edények elmosása munkába menet előtt, a víz pedig a nem sürgős és nem fontos dolgokat, mint pl. a televíziós valóságshow-k vagy a sorozatok.

Ha ennek tükrében néznénk meg emberek életét, sokan a befőttes üveget vízzel és homokkal töltenék meg. Nem tudnának időt szánni olvasásra, pláne nem üzleti találkozók szervezésére és meghívásra.

Már biztos látod magad előtt a kisérletet: Ha többet akarsz beletenni, mint a többiek, akkor először a legnagyobb kövekkel kezded. Ezeket teszed bele, azaz ezeknek biztosítasz időt a határidőnaplódban. Utána következnek a kisebb kavicsok. És mire a homokhoz érsz valószínűleg már nem sok hely lesz, de a homok és a víz szépen ki fogja tölteni még azokat a réseket is, amit már úgy gondolsz, nincs is benne az üvegben. De ebben a kisérletben, mint az életedben is a sorrend a legfontosabb. Az, hogy megfelelően priorizálj, és úgy tedd tele a határidőnaplódat programokkal.

Ez volt az első és legfontosabb időgazdálkodási leckém, amin keresztül én is elkezdtem időt biztosítani az üzleti találkozóknak, rendezvényeknek, amelyek a legnagyobb hatást fejtették ki üzletem növekedésére.

A következő számokban megtudhatod:

• Milyen időgazdálkodási technikák léteznek,
• Hogyan lehet a leghatékonyabban az időnket kihasználni az üzletépítésben eszközök segítségével,
• Milyen fantasztikus segítséget nyújtanak egyszerű elvek mint a Pareto-elv, és Parkinson törvénye az időgazdálkodásban
• és még sok hasznos gondolatot ebben a témakörben

Megmutatunk mindent, ami ahhoz kell, hogy profin tudd a saját legfontosabb nem megújuló erőforrásodat, az idődet kezelni…

 

Történet az időről

Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá és megkérdezi:

• Mondd apa, neked mennyi az órabéred?

Az apa haragra gerjed:

• Miért kérded? Csak nem valami játékot akarsz velem megvetetni? Azonnal mars a szobádba, te kölyök!

A kisfiú szemében könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába és becsukja az ajtót maga mögött.

Ahogy az apa ül a székben még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újra íratta a prezentációját, ahogy a másik kollégája 3 nappal a projekt vége előtt betegállományba ment, és kezébe temeti az arcát.

• Mikor lesz ennek vége? – Kérdi magától. Aztán eszébe jut a gyerek. „Talán nem kellett volna így bánnom vele. Lehet, hogy ez csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre azért mert úgy érzem, már a környezetemben mindenki rajtam élősködik.” – gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn.

Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva halkan játszik magában.

Fia felnéz, és újra megkérdi megszeppenve:

• Apa, neked mennyi az órabéred?
• 4 dollár fiam.
• És tudnál nekem adni ebből 2 dollárt?

Az apa bár gyanakvó tekintettel ránéz újra a fiára: „Remélem nem valami játékot akar belőle venni” – gondolja.

• Mire kellene neked az a 2 dollár? – kérdi.
• Mindjárt megmutatom. – mondja a gyermek, már halvány mosollyal a száján.
• Apja előveszi a 2 dollárt és odaadja a fiának. Mire fia benyúl a takaró alá és elővesz tízcenteseket, és összesen 2 dollárra jön ki neki is a végösszeg. A fiú összeteszi a kapott bankókkal, és a kezében levő teljes pénzt, a 4 dollárt az apja felé nyújtja.
• Apa, ugye most, hogy én is kifizetem, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játsszunk?

Jól figyelj oda arra, ki veszi meg az idődet, hogy mindig jusson belőle azoknak, akiknek igazán fontos.